A hímzés voltaképpen majdnem egyidős az emberiség kultúrájával, hiszen régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ókorban is művelték, sőt nagyon elterjedtek lehettek a hímzett ruhák Egyiptomban, Mezopotámiában és Kínában is. Fontossága az egyes művészettörténeti korszakok alatt sem csökkent, és a modern világunk is éppúgy használja, és szereti, ahogy a középkor úri és népi világa kedvelte.
Mit kell tudni a hímzésről? Honnan ered? Mi a története?
A hímzés egyfajta díszítő eljárás, amely során az alapanyagra tűbe fűzött fonállal mintát készítenek. A varrás során a tűt oda-vissza át kell szúrni és az így vezetett fonal adja a mintát az anyag felületén. A szálak és a hímzés szélének eldolgozása a hátoldalon történik, így az láthatatlan marad. Sok esetben ez nem pusztán díszítés volt, hanem a ruhadarab egyes részeinek összeállítására, összevarrására is visszavezethető, amit varráshímzésnek neveznek. A leletek bizonysága szerint, a hímzést gyakorlatilag a világ minden részén művelték már az ókorban is, azonban a tudomány jelenlegi állása szerint vélhetően az őshazája Ázsiában lehetett. Az Európában fennmaradt legrégibb hímzések a 11-12. századból valók, melyek a bizánci kultúra jegyeit viselik magukon és elsősorban kultikus rendeltetésű emlékekről van szó. Koronázási palástok, miseruhák, koporsótakarók, faliszőnyegek. A hímzések színesebbé válása a reneszánszhoz köthető, amikor is részletgazdagabbá és finomabbá váltak. A tudományok és a művészet részben különvált, részben pedig felhasználták és alkalmazták egymás tudását. Ekkor jöttek létre az ezzel foglalkozó első céhek, és a barokk idejére már az sem volt ritka, hogy festők tervezték meg az egyes hímzésmintákat. Bár alapvetően eltérnek az úri és a népi motívumok, a legfontosabb archaikus díszítőelemek közösek maradtak. A hímzés igazi fejlődésnek az ipari forradalom után indult meg, nálunk elsősorban Mária Teréziának köszönhetően, aki a kötelező tárgyak közé sorolta az oktatásban a főrendi leányiskolás számára. A 20. század végén a legszebben kidolgozott ruhaneműk a mennyasszonyi kelengyék voltak, de ezen felül olyan helyeken is alkalmazták, ahol az anyag ki volt téve a kopásnak, ezzel védve a szakadástól vagy a lyukadástól.
A hímzés mai, modern formája: a gépi hímzés
Az egykori párnákról, falvédőkről manapság már átkerültek a hímzések más használati tárgyainkra. Funkciójuk is megváltozott, de csak részben. Míg korábban elsősorban díszítésnek, ma már inkább márkajelzésnek, címernek, céges logónak, emblémának használjuk. Így nem tájegységekre, népekre, kisebbségre vonatkoztatva értelmezzük őket, hanem sokkal inkább utal generációs vagy akár társadalmi hovatartozásra. Beazonosít és elkülönít, megjelöl és definiál. Talán bele sem gondolunk, hogy milyen sok helyen és alkalomkor találkozunk hímzéssel, azonban a technika korántsem elavult vagy divatjamúlt. A legnagyobb márkák gyártanak hímzéssel ellátott pólókat azok tartóssága és magasabb minősége miatt. A szitanyomással vagy egyéb eljárással szemben ez az agyag részét képezi, nem fakul, nem töredezik be, nem kopik és nem is deformálódik el. A nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalatok is előszeretettel biztosítanak céges pólókat, munkaruhákat, kabátokat, nadrágokat, pulóvereket kollégáik számára, melyeken saját logójuk található. Természetesen gépi hímzéssel. Ezen felül sokan választják még mindig az egyedileg hímzett törülközőket, szakácskötényeket, baseball sapkákat, táskákat és egyéb termékeket akár ajándéknak, akár mindennapos használatra. A mai hímzőgépek technikája, sebessége és kapacitása meg sem közelíti a korábbi, kézzel öltögetett hímzéseket, hiszen az ipari gépek sokkal gyorsabban, pontosabban és részletgazdagabban tudnak dolgozni, percet alatt meghímeznek több inget, blúzt vagy baseballsapkát. A weboldalunkon található valamennyi termékünk alkalmas gépi hímzésre, a legtöbből széles szín-, és méretválaszték elérhető. Ha az Ön számára is fontos, hogy cége egyedi arculatot tudjon kialakítani egy gépi hímzett ruhaneművel, válasszon kínálatunkból!