A hímzések története már nagyon messzire nyúlik vissza, hiszen már az ókorban és a középkorban is találtak erre utaló leleteket. A kezdetekben arany és ezüst fonállal fehér és vörös anyagot díszítettek, melyet nemesek, papok és előkelőségek viseltek, később pedig ünnepi alkalmak díszöltözékeit tette még szebbé. Mára már számtalan formáját ismerjük és a népi hagyományőrzés egyik fontos eleme Magyarországon is.
A különböző mintákkal törölközőket, pólókat, asztalterítőket, fali szőnyegeket, ruhákat, nadrágokat és akár más kiegészítőket is díszíthetünk. A legnépszerűbb motívumok az egyszerű geometriai formáktól indulnak és a bonyolultabb, virágos és színes ábrákban teljesednek be.
Hazánkban is óriási tisztelet övezi ezt a díszítő eljárást, amely során a vászonra, bőrbe vagy éppen más szövetbe valamilyen mintát készítünk egy tű és színes fonál segítségével. A varrás során az anyagot oda-vissza átszúrjuk, így az egyik oldalán gyönyörű mintát, a másikon pedig az eldolgozást és a szálakat találjuk. A kor előrehaladtával azonban ez a technika is megváltozott és modernizálódott, így ma már tömeggyártásra képes gépi hímzési eljárással készülnek a márkázott, logózott és emblémázott munkaruhák, ingek, pólók, pulóverek, kabátok, nadrágok, táskák, baseball sapkák és egyéb kiegészítők, mint a kesztyűk, zsebkendők, törölközők stb. A rendkívül kedvező varrás a szivárvány minden színében elérhető és segítségével bonyolultabb minták rendkívül gyors elkészítése is precízen megvalósítható. A költséghatékony megoldás minőségi termékeket eredményez, amelyet a vállalkozások képesek a saját üzleti tevékenységeik javára fordítani.
Magyar úri hímzések és hungarikum kézimunkák
2018 augusztusában, a Szent István napi ünnepségsorozat részeként, Magyarországon több helyen is megjelentek a néprajzkutatók és a hagyományőrzők, hogy tanulmányaikkal és munkáikkal emlékezzenek meg a magyarországi hímzésekről és azok történelméről. Így volt ez Gyergyószentmiklóson is augusztus 19-én, egy helyi Szent István-napi rendezvényen, ahol a Gizella királyné nevéhez fűződő úri hímzések volt a fő téma és a gyergyói kézimunkák múltja és jelenje is szóba került. Az összejövetelen egyhangúlag arra a meglátásra jutottak, hogy rendkívül fontos, hogy a hímzés emlékeket a hungarikumok sorába felvegyék, hiszen egyes változatai kulcsfontosságú szerepeket töltöttek be Magyarország történelmében is.
Az összejövetelen elhangzott, hogy a jelenleg legrégebbinek kikiáltott Bayeux-i falikárpit talán nem is a legkorábbi kultúrkincsünk, hiszen több mint 50 évvel annak elkészülte előtt már 1031-ben készült egy koronázási palást is, amely Európa legrégebbi hímzéseként kellene, hogy szerepeljen a történelemkönyvekben. A szakértők elmagyarázták, hogy 18 különböző adat alapján jutottak arra a következtetésre, miszerint a magyar úri hímzés egy teljesen önálló gyökerű, magyar gondolatvilágú és ízlésű, sajátságos jellegzetességünk. Bár leszögezték, hogy a hímzések sztyeppei nomád griffes-indás vonalvezetést és európai hatást is tartalmaznak, cáfolatlanul részét képezik azok a magyar jellegzetességek, amelyek miatt megérdemlik a hungarikummá nyilvánítást. A találkozón összegyűltek célul tűzték ki, hogy a pont száz évvel ezelőtt elkeresztelt „úri hímzés” fogalom mellé bevezettetik a „magyar hímzés” elnevezést is a köztudatba.
A helyi néprajzkutató elmondta, hogy a magyar hímzések tekintetében nem csak a koronázási palást az egyetlen, amely a királyi családhoz kötődik. Szent István Király és Gizella Királyné ugyanis már 1004-ben is ajándékozott egy palástot XVIII. János pápának, amelyet maga Gizella királyné és saját hímző köre készített és erről részletes rajz is született, amely a mai napig fennmaradt az utókor számára. Nem úgy, mint az eredeti palást, amely egy templomtűzben odaveszett. Az itteni hímzőkör tagjai azonban szeretnék elérni, hogy ne csak múzeumi érték maradjon a régi hímzés, hanem fennmaradjon sokkal több másolat is a jövő generációinak. Ebben pedig a hímzőasszonyok hajlandóak időt és energiát nem kímélve részt venni, csak hogy a magyar hímzések bekerülhessenek a hungarikumok közé.
Még ma sem hagyják feledésbe veszni a népies motívumokat
Furta község az Észak-Alföldi régióban található, Hajdú-Bihar megyében, az Ölyvös-patak mellett. Jellegzetessége, hogy a mai napig megőrizte a sárréti-bihari falvak legfontosabb történelmi vonásait és korai arculatát. Az település nevezetes népművészeti hagyományairól, amelyek közül a furtai hímzés a legmeghatározóbb, amely a 19. század végére a fonásból és a szövésből fejlődött ki. Míg korábban vásznat és különféle len anyagot használtak a fehér színű pamuthímzésekhez, a világháború után megjelentek a piros színűek is, melyeket a kék alapon fehér pamut követett. A furtai megoldás, mint kulturális örökség, bekerült a Hajdú-Bihar megye értéktárába is.
A 100 éves hagyományokra visszatekintő hímzésforma ma is él a kis településen, ahol közmunka keretein belül foglalkoznak vele fiatalok és idősek egyaránt. A helyiek büszkék rá, hogy a környező település lakosai is tőlük tanulják a furtai minták szálvetéseit. Érdekesség, hogy a furtai fiatalok is előszeretettel készítenek ruhákat, abroszokat, terítőket, amelyeket nem csak a helyi népművészeti egyesület használ előszeretettel, hanem neves kiállításokon is értékesíteni tudják a különböző ruhadarabjaikat. A helyi polgármester is kiemelte, hogy reményeik szerint ezek a fiatalok az ő gyermekeiknek is tovább fogják adni ezt a szép hagyományt, így megőrizve a helyi értékeket.
Azonban nem csak Furta lakossága az egyedüli, amely különböző kiállításokat tart. A vásárhelyiek is büszkék egyedi stílusú hímzéseikre, amelyet rendszeresen közszemlére tesznek. A legrégebbi darabok ugyanis az 1700-as évekből származnak és mintáik hűen tükrözik a helyiek látásmódját és életstílusát. A legnépszerűbb motívumaik a virágok, a lepkék, galambok és olyan gyümölcsök, mint a füge és a gránátalma. Győrben viszont a rábaközi csipkék voltak idén augusztusban a főszereplők. A tárlaton a látogatók megismerkedhettek a kisalföldi tájegység népművészeti sajátosságaival és jellemzőivel a kézimunkák által. A kiállításon a Székely Erzsébet Népi Iparművészet tanítványai höveji csipkéket, népi gyöngyékszereket és rábaközi motívumokat is bemutattak. Akár csak számtalan, az országban megannyi helyen, itt is szeretettel fogadják a hímzés iránt érdeklődőket és technikát megtanulni vágyókat is.