Sokan nem is gondolnák, de a hímzés története visszanyúlik egészen az ókorba, mára pedig már gépesített formában, az egyik legnépszerűbb emblémázó eljárások közé tartozik. A hímzés tulajdonképpen egy olyan speciális díszítő folyamat, amely során valamilyen fűzött fonállal, varrással készítünk különböző mintákat, motívumokat olyan anyagokra, mint a vászon, a szövet vagy éppen a bőr. A varrás alatt az anyag mindkét oldalán átvezetjük a fonalat, így annak vastagsága ki is tölti a mintát a hímezendő anyag felületén. A minták gyönyörűek és strapabíróak lesznek, köszönhetően a kifinomult technikának, amely folyamán a szélek eldolgozása az anyag hátoldalán történik.

Míg régen mindent kézzel és kezdetleges szúró eszközökkel valósítottak meg, a maiaknál sokkal vastagabb fonállal és cérnával, addig ma már speciális, modern gépek képesek másodpercek alatt, a kézinél sokkal precízebb munkát végezni. A mai hímzés sokban hasonlít őseihez, ám mégis sokkal elegánsabb, hiszen precíz gépek segítségével történik, így egy-egy minta sokkal gyorsabban elkészíthető és jobb minőségű is lesz. A rendkívüli tartósság miatt e technikát sokan használják különböző ruhadarabok díszítésére, logózására és cégek promóciós célokra. A vállalatok ugyanis meglátták benne a hirdetési és brandépítési potenciált, amelyet szolgáltatásaik és termékeik népszerűsítésére fordíthatnak. Azonban egy-egy hímzett felirat, logó vagy embléma még mindig gyönyörű dísze tud maradni a ruházatnak, akárcsak sok 100 évvel ezelőtt.

A hímzések történelmének kezdete

A hímzés keletkezése egészen a ruhadarabok részeinek összeállításáig vezethető vissza, ám egyesek szerint a hímzés magából a szövésből származik. Az viszont tény, hogy régészek már az ókorból is fennmaradó, kezdetleges motívumokat tártak fel régi síremlékekben. Érdekesség, hogy nem csak egy-egy helyen, hanem szinte a világ minden táján fedeztek fel finom tűket, amelyek képesek ezek elkészítésére. A legtöbb ilyen fajta leletet Egyiptomban, Kínában és Mezopotámiában tárták fel, de különböző feljegyzések is előkerültek a technológiáról Rómából is. A történészek végül úgy állapították meg, hogy a hímzés őshazája valahol Ázsiában lehetett.

A XI. és XII. század között már Európa területén is megjelentek a hímzések, melyeket olyan különleges alkalmak ruháit díszítették, mint a koronázás, a temetés vagy éppen a szentmise. Ekkoriban még jellemzően bíbor színű selyem alapanyagot használtak, melyekre arany színű selyemszál került. Ebből a korból származik a világ leghíresebb faliszőnyege, a 68 méter hosszú bayeux-is szőnyeg, amely Hódító Vilmos, Anglia feletti győzelmét ábrázolja közel 60 jelenetben. Kezdetben a bizánci kultúra jegyeit tartalmazták ezek a minták, később azonban a román és a gótikus hímzés stílus is gyakorivá vált, elsősorban a bibliai jelenetek ábrázolásakor. A reneszánsz idejére már elterjedt a selyemszál és a színek is egyre erősebbé váltak. A minták egyre változatosabbá lettek, külön növényi és állati kompozíciók is készültek és megjelentek az első európai hímző céhek is.

A mai napig népszerűek

A középkor végére már a festők tervezték a hímzésmintákat és egyre több nemesi és papi ruhadarabot elleptek a selyemhímzések. A ruhákon ekkor jelentek meg az első gyöngyök és flitterek, a szalagok és a hímzett virágcsokrok. Különváltak az úri családok és a népi hímzések formái és motívumai. Magyarországra pedig a XVIII. században kezdi el hódító hadjáratát ez a technológia. Népszerűségét az is jelzi, hogy az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején kötelezően az oktatás részévé vált, a leányiskolák számára. Megtalálhatóak ebben a korban már a lepedőkön, a párnákon, a szalmazsákokon, törölközőkön, keszkenőkön, függönyökön, abroszokon és falvédőkön is. Ezenkívül a ruhadarabok széles skáláját is díszítették hímzések, így ingeket, blúzokat, szoknyákat, kötényeket és fejkendőket is.

A XX. században újra erőt kapott a hímzések divatja és már nem csak ruhákat díszítenek ezek a jellemző motívumok, hanem mindenféle hétköznapi és dísztárgyat is. Egy pólón vagy baseball sapkán megjelenő minta pedig felértékeli a „márkázással” az adott terméket. Noha ma már nem kézzel, hanem géppel készítik ezt különböző ruhadarabokra, a használata bizonyítja, hogy részesei lehetünk mi is ennek az ókori hagyománynak, melyeket a különböző motívumok őriznek meg az utókor számára. Ugyanis rengeteg motívumot halmoztak fel az életútjuk során, melyek mindegyike egy-egy nép hagyományait őrzi. A legnépszerűbb hímző motívumok közé tartoznak a különböző geometriai formák, a növények, az állatok és a különböző tárgyak és emblémák.

Az ősi hímzéstől a gépi hímzésig nagy út vezetett

Ellentétben a sok száz évvel ezelőtti iparággal, ma már nem csak vörös anyagra szokás mintákat készíteni és nem is csak a szerzetesek, nemesek és az úri népség kiváltsága, hogy ilyen anyagot viselhessenek. Ma már a szivárvány minden színe közül válogathatunk, hogy kreatív tartalmainkat megjelenítsük egy-egy ruhadarabon vagy anyagon. Míg régen az arany és az ezüst szín dominált, ma már a színes, letisztult, egyszerűbb motívumok, logók és emblémák azok, amelyek hangsúlyt kapnak a készítés során. A legnagyobb márkák logói mindenki számára ismerősek lehetnek, amelyek a sportcipők oldalán, az ingek gallérján, a galléros pólókon szív magasságban vagy a baseball sapkák elején virítanak.

Nem csak a divat szektor látta meg a gépi hímzésben a lehetőséget, hanem a különböző cégek is, akik reklámhordozóként promóciós célokra vagy a céges arculat elemeként, a munkavállalók munkaruházatára terveztetik meg a stílusban is vállalkozásukat tükröző emblémáikat, logóikat és szlogenjeiket, amelyeket aztán gépi eljárással valósítanak meg. A népviselet és a hagyományőrzés elengedhetetlen, féltve őrzött kincs marad, amely egyaránt emlékezik vissza a múltra és nyit az új, modern lehetőségek felé is.