A pólóingek és galléros pólók még mindig igen divatosak és előkelőek, ezért nem csoda, ha újra és újra divatossá válnak. A hétköznapi viselet mellett azonban a sportolók és az üzletemberek is előszeretettel viselik akár versenyeken, akár szabadidős tevékenységeik közben. Bár a neve alapján könnyen összetéveszthető az egyszerű pólóval, azonban anyagában és küllemében is óriási különbségek fedezhetőek fel.
Míg a pólók általában kör alakú nyakkivágással rendelkeznek és sokkal lezserebb anyagból készülnek, addig a pólóing T alakú, kötött, ing jellegű és többnyire gombos nyakkivágása van. Persze mindkét változatnál lehetnek eltérések, ám a pólóknál egyáltalán nem jellemző a nyak menti gallérok kialakítása és zsebeket sem igen szoktak rájuk készíteni.
A pólóing tehát egy galléros kötött anyagú, zsebbel rendelkező, „gombolós” változata az egyszerű pólóknak, amelyeknél sokkal több lehetőség rejlik. Elsősorban eleganciájuk miatt szokás rangosabb sporteseményeken is viselni, de akár szabadidős tevékenységek közepette is hordhatók. Több rangos politikus, színész és sportoló is viseli a hétköznapjaik során, de több médiamegjelenésükben is fellelhetjük a ruhadarabot, ha szemfülesek vagyunk.
A pólóingek a mai divathoz igazodva lehetnek egyszínűek, több színűek és persze mintásak is. Színűket, formai kialakításukat és díszítettségüket többféle változat is jellemzi. Míg egy hagyományos póló jellegzetes kötésmóddal készül, anyaga pedig pamut, addig a kötött ingek fő jellegzetességei a gallér, a gallér alatti gombolás és a kötött kelmeszerkezet. Ma már nem csak a férfiak, hanem a nők és a gyerekek is előszeretettel viselik a különböző mintázattal és gombolási móddal egyedibbé varázsolt pólóingeket.
A galléros pólók története
Talán hihetetlennek hangzik, de kezdetben a tibetiek egyik labdajátéka volt a „pulu”. Tőlükk vették át a perzsák a VII. században ezt a játékot, amit lovon ülve, fabotokkal kellett játszani úgy, hogy egy golyót kellett ütögetni közben. A játékot később Indiában is átvették, de ekkor már „polo” néven. Végül az angolok (britek) átvették a játékot az indiaiaktól „lovaspóló” néven. A XVIII. században a britek ezekhez a lovaspóló játékokhoz kezdtek el sajátságos mezeket készíteni, amit később más sportokban is bevezettek. Így került a jellegzetes ruhanemű a lovaspólón kívül a labdarúgókhoz és a golfozókhoz is. Ezeket a kötött ingeket azonban ekkor még hosszú újakkal készítették de még így is kényelmesebbek voltak mint az addig használatos szövött ingek.
A pólóingek mai formája a teniszező René Lacoste francia teniszbajnokhoz köthető, aki úgy vélte, hogy ezt az inget a teniszezők is kényelmesen tudnák viselni sportolás közben. Az első ilyen ruhát 1926-ban mutatták be az akkori US Open teniszbajnokságon, majd 1927-től már egy krokodil hímzést is a saját márkájához társított, ami a mai napig a Lacoste pólóingek védjegye. A krokodil a Lacoste becenevéből származik ami a La Crocodile volt. Az első pólóing céget 1930-ban alapította meg, amely a Lacoste galléros pólókat gyártotta és forgalmazta.
Márkás galléros pólók
A Lacoste ingek az 1950-es és 1960-as évek között lettek igazán népszerűek, amikor számos sportágban váltak a sportolók ruházatainak részévé (pl. teniszben, golfban, lovaspólóban…). Emellett pedig felvirágzott a szabadidős viseleti formája is, így a nők és a férfiak egyaránt hordták az utcán is a terméket. Az igazi áttörést a pólóingek számára Ralph Lauren divattervező hozta el, aki 1972-ben vette fel a kollekciójába, és azóta a galléros póló töretlen sikereket ér el a divatvilágban és a hétköznapi életben is egyaránt. Egyes cégeknél a hivatalos formula részévé is vált a galléros póló, de Indiában vannak olyan állami hivatalok is, ahol a pólóing a kötelezően előírt, rendszeresített viselet.
A pólóingek és piké pólók jellegzetességei
A galléros pólók sok jellemzőt örököltek a teniszezőktől, hiszen a teniszezés közbeni kényelem motiválta ezek kialakulását. Akárcsak a Lacoste márkák, úgy más pólóingek is rövid újakkal készültek, amelyek végén rugalmas szegély található. Anyaguk rugalmas és puha. Szerkezetük segítségével a gallérok akár fel is hajthatóak, de a nyakkivágásnál össze is gombolhatóak. Az ing anyaga az úgynevezett piké kötésű kelme, ezért nevezik őket gyakran piqué pólóknak is. A piké kötés nagyon kellemes viseletet biztosít és rendkívül jól szellőzik, így a sportolók egyik kedvenc ruhadarabjának számít.
A piké anyagú pólók háta néhány centivel hosszabb mint az eleje. Erre azért van szükség, hogy a teniszezés – és más sportolás – közbeni hajolgatás közben megakadályozza, hogy az ing kicsússzon a nadrágból. Fontos, hogy a galléros pólók két oldalán az oldalvarrás nem ér végig, kis hasítékot hagynak, hogy a játék közben még kényelmesebb viseletet biztosítsanak. Az eredeti Lacoste-féle pólóingek egy meghatározott kötésmóddal készültek, amelyet azóta is „lacoste-köütésnek” neveznek, ám a mai változatok már az úgynevezett pikékötéssel készülnek, amelyekre a kissé rücskös külső felület a jellemző. Ennek erőssége a rendkívül jó szellőző képesség, amely még tovább növeli a sportolók komfortérzetét viselet közben.
Ma már számtalan változatot ismerünk, amelyek sokszor köszönő viszonyban sincsenek az eredeti változatokkal és egyik-másik kötelező elemet is elhagyják vagy bővítik. A divatlapok azonban különböző változatokat ajánlanak hétköznapi és alkalmi viseletre is. A lágy színektől, a kirívó változatokon át, a gépi hímzett galléros pólókig számtalan sportos és elegáns verzió készül belőle. A sportban azonban a mai napig megtaláljuk a minőségi változatokat is. A sportolókra kifejlesztett változatok pedig vegyes anyagból készülnek és képesek kiszorítani az izzadságot a külső rétegbe, hogy még erős izzadás esetén is száraz ruharéteggel érintkezzen a bőr, így kellemesebb közérzetet és magasabb teljesítményt biztosítva számukra.